/Nash/
Ismerem a ködöt
Illékony börtön
A tányéromra teszem,
Vagy a poharamba töltöm
Magamra öltöm, álruhaként hordom
Tengernyi ködben végleg leeresztett horgony
Ismerem a ködöt, annak minden árnyalatát
A szürkét, ami hajnalban betakarja a határt,
A rózsaszínes lilát, mikor hazudik a világ
A sűrű feketét, amin épp átférnek az imák
A kívül-belül ködöt, azt a Gozsdu Elekeset,
Amit belélegez minden elátkozott felekezet
A vaskos fajtát, ami országokat lep el,
Ami megfojtja a bárdot, ha nem hamisan énekel
Köd előttünk folyton, meg utánunk is köd van
Minden egyes nappal újabb szempárokat köt be
Sosem akad torkon, mégis egyre többen,
Fulladnak a félhomályban önszántukból ködbe

(2X)
Sugarakat ver vissza a tó kifakult tükre
Eloszlik a köd, amikor rájövünk a trükkre
Átszúrja a napfény, mint egy hosszú, hegyes tüske
Ez csak Isten és az Ördög közös cigijének füstje.

/glsch/
Semmi ködöm hozzá, hogy a ház mögötti telken
Évtizedeket temettek el, de ezek hosszú ravatalok
A család remete lett tele tervvel, így lesznek a kényszerekből elvek
Semmi ködöm hozzá, hogy merre tart az ország, ez az önző
A mindig önkezével szemellenző, hogyan evezzen föl
Árral szemben komfortos a lejtő, tövében a kortyos búfelejtő
Semmi ködöm hozzá, hogy az orromig se látok
Mégsem vezethetnek annál fogva
Hajcsárokkal pörgetik ki belőlünk a soft-rabszolgaságot
De miért ne vihetném már ennél többre
Ha semmi ködöm hozzá, a tönkretenni akarásotokból
Utólagos apanázs és jelvény
Elférne a testnevelés 3,2-es átlagodhoz
Még egy átláthatósági mellény

(2X)
Sugarakat ver vissza a tó kifakult tükre
Eloszlik a köd, amikor rájövünk a trükkre
Átszúrja a napfény, mint egy hosszú, hegyes tüske
Ez csak Isten és az Ördög közös cigijének füstje.


/Tink/
Éjidő, hajnali négy óra, éhgyomor
Fényerő fanyar, füleimben a mélynyomó
Káprázik, az ágyból bámulom a plafont
Mellettem telefon, hamus, vizesflakon
Elmélkedek, forgok problémákon
Kitölt a köd, köddé válok
Gomolygok, sűrűsödök
Leülepszik a csönd és csömör
Annyi félevágy van bennem
Érvek jönnek, árnyak mennek (el)
Érvek késnek, évek telnek (el)
Véletlen nincsen, képzeld ezt el
Téveszme, súgná reflexem
De minden valós, létező egyszerre
Keresztmetszet meg merre, hol?
Kóvályog a kerge sors, Krome mondta jól: köd az
Ami tejfehér, bekerít, ellep épp'
Emeli fegyverét rám, ez gyengeségem
Egy esély, egy szenvedély, egy élet
Emeljél, tegyél le csökönyös kedélyem
Lelkifurdalás, korsó a kútra jár
Szobám sziget, ahol szilárdul a kupleráj
Rakodó rétegek, létigék ebből és abból
Minden patent, semmi sem klappol
Van gond, gond nincs, nincs van, rewind
Célt tévesztek, tartom az irányt
Telített a hiány, homály a világ
Silány látási viszony, ösztön navigál

(2x)
Sugarakat ver vissza a tó kifakult tükre
Eloszlik a köd, amikor rájövünk a trükkre
Átszúrja a napfény, mint egy hosszú, hegyes tüske
Ez csak Isten és az Ördög közös cigijének füstje.